Ősz-Facebook
A virtualitás hálójában
felismerni véled önmagad.
Konyuló egészséged
megrettent madarai
az ősz riadóját követik.
Minden egyes hulló levél
egy szemrebbenés a tejút szélén.
A jelen gúnyolja a rettegő szívet,
a szétszeletelt örökkévalóságot.
Lassan elpárolgó gallaxisod bohóc vigyora
a bekevert festékben
felbukkan, mint Buddha Gioconda mosolya.
Aludj el szépen önmagadban
a legenda és a mítosz oltalmában.
Gyermekeid nélküled ébrednek
egy új holnap virtuális ábrándjában.
2012. 08. 18. Friewald Gyula ©
Leave a Comment
Blogozda 