Halococcus
 | ||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||
| ''Halococcus'' Schoop 1935 | ||||||||||||||
| Fajok | ||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Halococcus témájú rendszertani információt.
|
A Halococcus a Halobacteriaceae családba tartozó archea nem. Az archeák – ősbaktériumok – egysejtű, sejtmag nélküli prokarióta szervezetek.
Leírása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A Halococcus nembe tartozó élőlények extrém halofil (sókedvelő) szervezetek, mivel magas só szintre van szükségük, néha akár 32% NaCl szükséges az optimális növekedésükhöz. A halofilek főleg szárazföldi magas sótartalmú vizekben találhatóak meg, ahol pigmentjeik (egy rodopszinproteinnek hívott fehérjétől) az üledéket világos színűre színezik. A rodopszinprotein és más fehérjék védik az extrém sótartalmú környezetüktől. Mivel képesek működni magas sótartalmú körülmények között, ezért más hasonló halofil szervezethez hasonlóan hasznosítják az élelmiszeriparban és a bőrápolószerek előállításában is. A potenciális hosszú élettartama miatt egy jó jelölt lehet a világűrben talált élet taxonómiai hasonlóságainak felderítéséhez.
Sejtszerkezet és anyagcsere
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Képesek túlélni magas sótartalmú élőhelyen mivel megakadályozzák a citoplazmájuk kiszáradását. Ehhez egy oldott anyagot használnak. Speciális klórpumpáik lehetővé teszik a klorid megtartását fenntartva az ozmotikus egyensúlyukat az élőhelyük sótartalmával. A sejtjeik gömb alakúak, 0,6-1,5 mikrométer hosszúak és szulfatált poliszacharid falúak. Organotróf használ aminosavakat, szerves savakat, vagy szénhidrátokat az energia előállításához. Bizonyos esetekben képesek fotoszintetizálni is.
Ökológia
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A nem tagjai magas sótartalmú környezetben élnek, főleg szárazföldi sós vizekben, de előfordulhatnak nagyon sózott talajban vagy ételekben is. Néhány faj pigmentált fehérjéi vörösesre színezik a Holt-tenger és a Nagy-sóstó néhány területét, főleg a növekedési időszak végén. Magas sótartalmú körülmények között nő a legjobban.[1]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ See the NCBI webpage on Halococcus. Data extracted from the "NCBI taxonomy resources". Biotechnológiai Információk Nemzeti Központja. Hozzáférés: 2015. május 20..
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Tudományos folyóiratok
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Oren A, Ventosa A (2000). "International Committee on Systematic Bacteriology Subcommittee on the taxonomy of Halobacteriaceae. Minutes of the meetings, 16 August 1999, Sydney, Australia". Int. J. Syst. Evol. Microbiol. 50: 1405–1407. PMID 10843089.
- Schoop, G (1935). "Halococcus litoralis, ein obligat halophiler Farbstofflbildner". Deutsche Tierärztliche Wochenschrift. 43: 817–820.
Tudományos könyvek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Gibbons, NE (1974). "Family V. Halobacteriaceae fam. nov.". In RE Buchanan and NE Gibbons, eds. (ed.). Bergey's Manual of Determinative Bacteriology (8th ed.). Baltimore: The Williams & Wilkins Co. ISBN 0-683-01117-0.
{{cite book}}:|editor=has generic name (súgó)
