Jó reggelt, itt az új Hétfőn Hét katolikus kabalafigurával, iszlám városállammal, esélytelen elnökjelöltekkel, főzelékkel, varsói parkkal, számítógépes súlyemelővel, egzisztencialista diszkóval és magyar dizájnsikerrel. Meg egy csomó minden mással. Ha tetszik, támogasd egy megosztással!

EGY | Tér

Két hét múlva mutatják be Robert Zemeckis új filmjét, a Here-t. Azon túl, hogy harminc év (a Forrest Gump) után Zemeckis újra Tom Hankst és Robin Wrightot rendezi, a nagyszabású történelmi film attól is különleges, hogy lényegében egyetlen helyen, egyetlen szobában játszódik, egyetlen kameraállásból felvéve. Ehhez készült egy remek honlap, amelybe bármely amerikai irányítószámot beírva, megismertet minket a környék történetével. “Minden otthonnak van története” – ez olyan Zemeckisesen szentimentális, de imádnivaló koncepció.

Tudom, hogy már mindenkinek herótja van az amerikai elnökválasztástól (nyugi, mindjárt vége!), de ez a monumentális térképes összefoglalás annyira gyönyörű, hogy ide kell tennem. Milyen hatással van Európára, ha Trumpot, és milyennel, ha Harrist választják meg? Innen mindent meg lehet tudni, az ukrajnai háborútól a klímaváltozáson át a gazdaságig. Gyönyörű.

Ez már egy kicsit régebbi hír, de talán elkerülte a figyelmedet: Tirana egy külvárosában hamarosan létre jöhet a a világ legkisebb alapterületű (város)állama, egyúttal iszlám vallási központ, egyfajta “alternatív muszlim Vatikán”. Az államot a bektasi rend hozná létre, ami nekünk, magyaroknak is végtelen lehetőségeket tartogat. Hiszen Gül Baba is bektasi szerzetes volt, én bírnám, hogyha a Rózsadomb elszakadna Magyarországtól és csatlakozna a független tiranai iszlám államhoz.

KETTŐ | Kép

Tudom, hogy már mindenkinek herótja van az amerikai elnökválasztástól (nyugi, mindjárt vége!)… vagy ezt már írtam volna? Na, még egy utolsó elnökválasztásos cucc, pont azoknak, akiknek elegük van az unásig nyomott kék-piros, csillagos-sávos, szuperbiztonsági játékot játszó, borzasztóan nagyon patrióta elnökjelölti dizájnokból. A Fast Company állati szórakoztató cikke a két esélyes jelölt mellett-mögött induló tök esélytelen jelöltek kampányarculatairól és az azokat tervező grafikusokról szól.

Kicsit még emésztenem kell Lucét, a Vatikán 2025-ös jubileumi évének új kabalafiguráját. A katolikus egyház akkora missziós hevülettel vetette bele magát a popkultúrába, hogy a figurát a Lucca Comics and Games-en, azaz Olaszország legnagyobb képregény- és játékfesztiválján mutatják be, és az örök értékek jegyében még kriptovalutáért is meg lehet venni.

HÁROM | Ét

Végtelenül sokat lehet vitatkozni azon, hogy ki a legjobb magyar gasztroblogger. Szerintem Feri, a főzelékes simán ott van az első háromban: van koncepciója, jó a stílusa, következetes és hasznos. Én mindenesetre rengeteget tanultam tőle arról, hogyan lehet a normalitás talaján tartani egy konyhát. Na, de a lényeg, hogy végre megjelenik új, “életút-összegző” szakácskönyve!

NÉGY | Föld

A Kráter Fesztivál tavalyelőtt azzal a nyilvánvaló céllal indult, hogy kis magyar Burning Man legyen. Azt nem tudom, hogy a célt elérte-e, de az tény, hogy a leginkább lenyűgöző természeti környezetben rendezett magyarországi fesztivál. A szinte teljesen letarolt Haláp (a sztorit majd egyszer elmesélem, elég érdekes) kőfejtője fantasztikus díszletként szolgál az eseménynek, melynek iszonyúan bírom a szlogenjét: “zenével és tánccal gyógyítjuk a tájsebeket”. Cserébe még azt is elnézem nekik, hogy teljesen helytelenül használják a “kráter” kifejezést. Zságer Balázs nemrég tette ki nyári sessionjének kisfilmjét:

Rakhattam volna a Tér rovatba is, de olyan szép és felemelő land art mű, hogy inkább ide került: Európa legjobb városi köztere lett a Varsóban nemrég átadott Felkelés dombjának parkja – ezt a dombot ugye a világháború alatt elpusztított város romjaiból emelték, és most egészen lenyűgöző park épült rá, amely egyszerre tere az emlékezésnek és az élményeknek, szerintem gyönyörű példájaként annak, hogyan lehet és kell együtt élni a múlttal.

ÖT | Test

Minden más esetben végtelenül kínos lenne valamilyen termék erejét egy látványosan számítógép által előállított súlyemelő produkciójának metaforájával reklámozni. Az Apple M4-nek mégis jól áll.

HAT | Fény

Amiért megint jó magyarnak lenni: van ez a sokat vitatott, de szerintem kifejezetten hasznos dizájndíj, a Red Dot Award. Nos, idén díjazott lett Farkas Anna Szalontai Ábel fotói köré tervezett csodálatos kis Badacsony-albuma. Farkas Anna – avagy művésznevén: Anagraphic – egyébként is hazánk egyik legjobb, már régesrég Kossuth-díjat érdemlő dizájnere, olyan arculatokkal, mint a Magvető, a Zeneakadémia vagy saját végtelen énmárka-projektje, az anaptár.

HÉT | Hang

Végre valaki felfedezte a mesterséges intelligencia adekvát felhasználását, és a végső bizonyítékot arra, amit mindig is tudtunk: hogy Sub Bass Monster a magyar Eminem. “Intake, compress, ignite, blow out”:

Tartozom egy vallomással: lehet, hogy nagyon ciki, de én borzasztóan bírom Sophie Ellis-Bextor Minogue-iánus egzisztencialista diszkóját. A Freedom of the Night is egészen magával ragadó (igen, még azzal a rettenet gitárszólóval is), és az csak jót tesz neki, hogy minden szempontból szégyentelen leporolása a Murder on the Dancefloor-nak.

Nem tudom, kit mennyire ráz meg, de új logója van a Slipknotnak. A dizájnszakírók imádják, a rajongók totál kiborultak. A régi “törzsi S”-t még a zenekar ősdobosa, a nemrég elhunyt Joey Jordison tervezte, és hát egyrészt kegyeleti okokból, másrészt azért sem túl nagy ötlet megváltoztatni, mert körülbelül húszmillió vállon vagy vádlin szaladgál a világban tetoválásként.

Ennyi fért az e heti hírlevélbe. Találkozunk a jövő héten, addigra talán már tudjuk, hogy ki lesz az USA elnöke, és lesz-e magyar békeköltségvetés.